Hajrá Kőrösi KDSE!

A KÉZILABDÁZÁS OKTATÁSA KISISKOLÁSKORBAN

Képzeljük csak el, hogy egyszerűen azért járnak edzésre a gyerekek, mert élvezik amit csinálnak, mert ez jó érzéssel tölti el őket. Ha viszont a gyerekben az tudatosul, hogy valamit kötelezően végre kell hajtania, az első adandó alkalommal, amikor lehetőséget lát valami érdekesebb, játékosabb elfoglaltságra szert tenni, eltávolodik. Nos én is jól tudom, hogy itt egy paradoxont kell áthidalni, ami nagyon megnehezíti az általam sugallt szemléletváltást. A játékon belül mindig van győztes és vesztes. Hogyan lehet mindkét elvárásnak eleget tenni? Egyszerre legyek jó pedagógus és jó szakember is? Egy időben legyek képes nevelőmunkát ellátni, ugyanakkor terelgessem a kiugró tehetségeket a versenysport irányába? Hiszen kézilabdázni csak csapatban lehet, ráadásul az egyik csapattal szemben. Természetesen van egy kivédhetetlen színtere a csapatok közötti versengésnek, maga a mérkőzés, ahol általában mindig nyer valaki. Ahol a csapatok egymással versenyeznek, ott óhatatlan, hogy a csapaton belül ne legyen szintén versenyhelyzet a gyerekek között. Sajnos azt tapasztalom, hogy sok kollégát még ma is elkap a győzni akarás mámora és elfelejti a lényeget, amiért a szülők szívesen hozzák kézilabdázni gyermeküket. Ez pedig a csapathoz való tartozás és a korai jó közösségi szellem kialakíthatóságának remek lehetősége. Minden szülő reménykedik abban, hogy gyermeke megkapja az elegendő terhelést és a megfelelő odafigyelést az edzőtől. Éppen ezért ne akarjunk idő előtt szelektálni és kiválasztani vagy még rosszabb esetben menedzselni gyerekeket a többiekkel szemben. Hiba lenne, ha a versenyzés szelleme csak kevesek sajátja lehetne egy adott közösségen belül.  – Zsiga Gyula szerző

A könyv azt a képzési anyagot tartalmazza, amely rávilágít a kézilabdajáték oktatásának azon szegmensére, amibe sokan még általánosságban sem mernek belenyúlni. A kisiskolás életkor csak a lehetőséget adja meg arra, hogy elkezdődjön az oktató-képző munka. Bizonyára akadnak olyan fejezetek, melyek további finomításra vagy részletezésre szorulnának, de a szakanyag megírásának szándéka lényegében az irányvonal felvázolását és a hozzá fűzött útmutatást tűzte ki célul. Tisztában vagyok azzal is, hogy nincs örök érvényű igazság, sőt maga az igazság is viszonylagos. Attól függ, hogy honnan nézzük, és mi a célunk vele. Sőt, némi különbség már abból is adódhat, ahogy megfogalmazunk ugyan egyes mondatokat, de ezeket a kijelentéseket másképpen értelmezzük. Az idő múlásával sok minden ódivatúvá vagy elavulttá válhat. A kézilabda világának több területén dolgoztam már. Ideológiák és nézetek jönnek, majd egy rövidebb-hosszabb idő elteltével a feledés homályába tűnnek. Azonban egy dolognak mindig és minden képzési területen érvényesülnie kell – a lényeg a sportoló vagy a gyermek. Minden őértük, az egyén fejlődése érdekében történjen.

A módszer, amelynek ismeretében az anyag összeállt, alkalmazható az általános iskola alsó tagozatos kisiskolásainak testnevelés óráin, hiszen az érvényben lévő testnevelés-tanmenetre épül. Azonban ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy más szervezeti kereteken belül (diák sportköri foglalkozásokon vagy sportegyesületi edzéseken) ne lehessen megvalósítani ezt az elképzelést. Szükségszerűsége és aktualitása vitathatatlan. A kézilabda többi sportággal szembeni versenyben maradásának egyik feltétele az, hogy mikor és milyen eredményességgel képes lekötni a kisiskolás gyereket. Ez a koncepció magában hordoz egy merőben új elképzelést, nevezetesen, hogy miként lehet az iskolai testnevelést a testnevelőkön keresztül „képbe hozni” a kézilabdázás számára.

A könyv megvásárolható a Magyar Kézilabda Szövetség webáruházában »

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
Twitter
YouTube
Instagram