2022.07.07.

Hajrá Kőrösi KDSE!

Az előnyszerzések alapja

Sokak számára egyszerűnek tűnhet egy-egy taktikai elem megtanítása, azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy ez nem olyan egyértelmű! Több olyan nevelőedző dolgozik, aki tisztában van a „végeredménnyel”, hogy mit szeretne látni a tanítványaitól, azonban nem ismeri fel a szükséges bemeneteket, vagy magát a tanítási folyamatot sem képes felépíteni.

Mik azok a bemenetek?

Egy részről adva van egy pillanatnyi érettségi szint, adottság, képesség, érettség. Más részről, adott egy taktikai elem, amit szeretnénk megtanítani. Ahhoz, hogy sikeres legyen az oktató folyamat, ismerni kell a tanítványok képességeit. Ahhoz, hogy egy taktikai elem sikeres legyen tét helyzetben, a támadók feladata, hogy úgy állítsa fel a védelmet mozgásával, hogy azok, elrendeződése kellő alapot nyújtson az elem végrehajtásához. Már sok esetben itt elhalnak a támadók kísérletei, mert nincs türelem és főleg, hiányzik az elem megjátszhatóságának alapmozgása. Fontosak az irányok a távolságok és a ritmus és a labdát birtokló, illetve a labda nélküli támadók egymáshoz viszonyított mozgásainak sebessége.

Itt jelentkezik az első akadály, ha hiányos egy-egy támadó képessége, legyen ez kondicionális, vagy koordinációs. Minden előkészítő elem egymásra épüljön és készítse fel a befejezésre a játékost, mert csak ez után beszélhetünk a befejezés pontosságáról, vagy hibájáról. Az előkészítő fázisnak „hitelesnek” kell lenni, hiszen itt akarjuk „félrevezetni” a védőket, egyben „beállítani” olyan helyzetbe őket, hogy a taktikai elemnek legyen realitása életre kelni. Gyakran látható, hogy fiatal gyerekek olyan elemeket szeretnének megvalósítani, amire alaphangon nincs érettségük, mert hiányoznak az alap technikai elemek készség szintje (hajítómozdulat helyes technikája, vagy az előnyszerzéshez szükséges elindulás, megállás, cselek végrehajtásával sincsenek tisztában). Persze az edző ilyenkor ideges, türelmetlen és a tanítványokon mindez hatványozottan jelentkezik. Véleményem szerint lényeges szempont kell, legyen, hogy egy gyerek, mielőtt társas kapcsolatban szeretnénk behelyezni, legyen tisztában az alábbiakkal:

  • szélességi irányú mozgás labdával
  • mélységi irányú mozgás labdával
  • mindkét ívű (rövid, hosszú) labda felkészítésének az elsajátítása
  • hajítómozdulat talajról és felugrásból végrehajtva
  • indulócsel mindkét irányba
  • szélességi és mélységi irányba történő elindulások labda leütéssel
Fotó: Cseh Péter

Nos, ezek a tudásszintek jó esetben, 13-14 éves életkorra vagy kicsit később alakulnak ki. A lényeg, hogy akkor várjunk ugrásszerű fejlődést ezen a téren, ha a mozdulatok végrehajtásában esetenként tudatosságot vélünk felfedezni. Mint mindent, az előnyszerzéshez szükséges társas kapcsolatokat is fel kell építeni. Lépésről-lépesre kell haladni. Eleinte az egyéni technika elsajátítása, majd a páros kapcsolatban történő tudatos végrehajtását kérjük számon tanítványainktól. Végül, ha mindez összeállt, elkezdhetjük a kiscsoportos kapcsolatokban történő gyakorlásokat. A legapróbb részletnek is jelentősége lehet. Azonban itt hívnám fel a figyelmet, hogy az a tanítási időszak, nem a kisiskolás, és nem is a kisgyermekkor sajátja! Ahhoz, hogy (tudatos) előnyöket tudjanak szerezni tanítványaink a védőkkel szemben, képesnek kell lenniük helyzeteket kialakítani. Ennek elérési minimuma, hogy képesek legyenek helyzetet felismerni. Ezt követően kell meghozni egy gyors döntést, ami lényegében attól függ, hogy a védők, a támadók mozgására hogyan reagáltak. A döntések meghozatala és azok minőségi megválasztása tesz különbséget játékos és játékos között. Tehát, ha az a célunk, hogy képzett játékost neveljünk fel, olyan edzésgyakorlatok szükségesek, amik el tudják juttatni tanítványainkat erre a szintre. Minél több szituációt kell begyakorolni ahhoz, hogy fiatal játékosunkban rögzülni tudjanak a lehetséges megoldások. Ezzel párhuzamosan szükséges, az egyéni képességek és technikák fejlesztése is. Ennek fejlesztését nem a mérkőzéseken, hanem az edzések alkalmával kell megoldani. Ismételten az összefüggésekre hívnám fel a figyelmet és az egymásra épülő feladatokra.

AZ ÖSSZEFÜGGÉSEK MEGÉRTÉSE

Korábbi írásaimban már több alkalommal utaltam arra a számomra leginkább foglakoztató jelenségről, aminek jelentőségét nem lehet eleget hangsúlyozni. Maga a jelenség, véleményem szerint általános érvényű lehet, hiszen nemcsak a mi sportágunkban tapasztalható, de a csapatjátékok területén jóval erőteljesebben érzékelhető. Nevezetesen az összefüggések megértésének hiánya, vagyis legyen szakmai, vagy nevelési tartalom, nincs elkülöníthető, csak magában kezelhető kialakult helyzet. Értem ezalatt, hogy mint a koordinációs és a kondicionális képességek is kölcsönhatásban működnek, úgy a technika hiánya sem képes együttműködő lenni a taktikai gondolkodással.

Gyakori példa, hogy a teljesítőképesség minősége a mérkőzések elején és a végén merőben más mutatókat hoznak felszínre. A koordináció, vagyis a térlátástól egészen a reakció idő érvényesüléséig, számos összetevője változik, változhat az állóképességi mutatók hiányában. A pontos mozgás kivitelezések és a fáradság érzet aránytalanságának kialakulása, lehetetlenné teszi, nemcsak a tudatos tevékenységre irányuló szándékot, de mindez jelentkezhet a tudatalatti mozdulatok helytelen végrehajtása során is.

Az értelmi felfogóképesség fejletlensége képes ellehetetleníteni egy adott oda nem illő tanulási folyamatot. Ennek egy még kellemetlenebb következménye lehet, hogy a (tapasztalatlan) edzői pedagógiai oldal, személyiséget, karaktert sértő módon avatkozik be az egyén fejlődésének folyamatába. Hiszen a felszínes ismeret zavart produkálhat, ami nem hogy megoldja, de még súlyosbítja a kialakult helyzetet.

Nem véletlen az az állítás, hogy a nevelőedzők feladata jóval nagyobb odafigyelést kíván egy részről, szakmai oldalról, más részről alaposabb pedagógiai felkészültséget igényel, mint a felnőttekkel, (gyakorlatilag kész karakterekkel) történő foglalatosság. A hibaforrása általában nem ott van, ahol éppen megmutatkozik egy rosszul végrehajtott mozdulat vagy technika közben. Tegyük fel, hogy a hajítómozdulat technikailag nem áll össze, mert ez vagy az nem működik, vagy nem helyesen, vagy nem olyan robbanékonyan, mint azt szeretnénk látni. Több kérdést kell feltennünk magunkban, hogy a problémát orvosolni tudjuk. Mik lehetnek ezek?

Fotó: Cseh Péter
  • életkor, megértés vagy testtudat hiánya
  • mély hátizom, vagy a váll ízület izomzatának hiánya
  • a törzsizmok nem megfelelő alkalmazása, hiánya
  • a lendítőláb és a törzs aszimmetrikus mozgásának helytelen végrehajtása, esetleg koordináció hiánya
  • a lendítőláb helytelen mozgástartománya, (sarok lendül a térd helyett)
  • rosszul beidegződő mozgások, például ha más sportágból hoz magával, arra sportágra jellemző mozdulatokat

Most csak néhány elemet emeltem ki, de hibaforrás lehet még számos hiányosság, vagy pszichés gát is, amit csak a gyerekkel történő elbeszélgetéssel leszünk képesek feltárni. Nos, ez az, amikor a pedagógia és az oktató nevelőmunka közötti összefüggés felismerése jelentőséggel bír.

  • Ha a verbális hibajavítás hatástalan, mert
  • nem érthető az alany számára
  • túl gyakori és ez által hatástalan, mert nem lényegre törő
  • a hangvétel inger alatti, túl kérő és nem határozott
  • ha a hangvétel túl arrogáns, erőszakos és ellenállást, vagy félelmet kelt

Tehát a dolgok összefüggenek! Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy rossz diagnózist felállítani a hibák orvoslására már magában veszélyt hordoz, de ha ezt még helytelen kapkodással tetőzzük, vagy éppenséggel elodázzuk a közbeavatkozást még nagyobb kavarodást okozhatunk.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
Twitter
YouTube
Instagram