AZ ÖSSZEFÜGGÉSEK MEGÉRTÉSE

Korábbi írásaimban már több alkalommal utaltam arra a számomra leginkább foglakoztató jelenségről, aminek jelentőségét nem lehet eleget hangsúlyozni. Maga a jelenség, véleményem szerint általános érvényű lehet, hiszen nemcsak a mi sportágunkban tapasztalható, de a csapatjátékok területén jóval erőteljesebben érzékelhető. Nevezetesen az összefüggések megértésének hiánya, vagyis legyen szakmai, vagy nevelési tartalom, nincs elkülöníthető, csak magában kezelhető kialakult helyzet. Értem ezalatt, hogy mint a koordinációs és a kondicionális képességek is kölcsönhatásban működnek, úgy a technika hiánya sem képes együttműködő lenni a taktikai gondolkodással.

Gyakori példa, hogy a teljesítőképesség minősége a mérkőzések elején és a végén merőben más mutatókat hoznak felszínre. A koordináció, vagyis a térlátástól egészen a reakció idő érvényesüléséig, számos összetevője változik, változhat az állóképességi mutatók hiányában. A pontos mozgás kivitelezések és a fáradság érzet aránytalanságának kialakulása, lehetetlenné teszi, nemcsak a tudatos tevékenységre irányuló szándékot, de mindez jelentkezhet a tudatalatti mozdulatok helytelen végrehajtása során is. Az értelmi felfogóképesség fejletlensége képes ellehetetleníteni egy adott oda nem illő tanulási folyamatot. Ennek egy még kellemetlenebb következménye lehet, hogy a (tapasztalatlan) edzői pedagógiai oldal, személyiséget, karaktert sértő módon avatkozik be az egyén fejlődésének folyamatába. Hiszen a felszínes ismeret zavart produkálhat, ami nem hogy megoldja, de még súlyosbítja a kialakult helyzetet.

Nem véletlen az az állítás, hogy a nevelőedzők feladata jóval nagyobb odafigyelést kíván egy részről, szakmai oldalról, más részről alaposabb pedagógiai felkészültséget igényel, mint a felnőttekkel, (gyakorlatilag kész karakterekkel) történő foglalatosság. A hibaforrása általában nem ott van, ahol éppen megmutatkozik egy rosszul végrehajtott mozdulat vagy technika közben. Tegyük fel, hogy a hajítómozdulat technikailag nem áll össze, mert ez vagy az nem működik, vagy nem helyesen, vagy nem olyan robbanékonyan, mint azt szeretnénk látni. Több kérdést kell feltennünk magunkban, hogy a problémát orvosolni tudjuk. Mik lehetnek ezek?

életkor, megértés vagy testtudat hiánya
mély hátizom, vagy a váll ízület izomzatának hiánya
a törzsizmok nem megfelelő alkalmazása, hiánya
a lendítőláb és a törzs aszimmetrikus mozgásának helytelen végrehajtása, esetleg koordináció hiánya
a lendítőláb helytelen mozgástartománya, (sarok lendül a térd helyett)
rosszul beidegződő mozgások, például ha más sportágból hoz magával, arra sportágra jellemző mozdulatokat

Most csak néhány elemet emeltem ki, de hibaforrás lehet még számos hiányosság, vagy pszichés gát is, amit csak a gyerekkel történő elbeszélgetéssel leszünk képesek feltárni. Nos, ez az, amikor a pedagógia és az oktató nevelőmunka közötti összefüggés felismerése jelentőséggel bír.

Ha a verbális hibajavítás hatástalan, mert
nem érthető az alany számára
túl gyakori és ez által hatástalan, mert nem lényegre törő
a hangvétel inger alatti, túl kérő és nem határozott
ha a hangvétel túl arrogáns, erőszakos és ellenállást, vagy félelmet kelt

Tehát a dolgok összefüggenek! Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy rossz diagnózist felállítani a hibák orvoslására már magában veszélyt hordoz, de ha ezt még helytelen kapkodással tetőzzük, vagy éppenséggel elodázzuk a közbe avatkozást még nagyobb kavarodást okozhat.

forrás: Zsiga Gyula / Szakmai szemmel