Hajrá Érdi Férfi Kézilabda SE!

VÉDEKEZÉSI RENDSZEREK

A támadók állandóan meg-megújuló gólszerzési kísérleteinek folyamatos megakadályozása csak tervszerű és szervezett csapatvédekezéssel lehetséges. Ezért szükséges kialakítani egy olyan működési mechanizmust, amiben egy közös elv alapján minden egyes játékos meghatározott részfeladatokat hajt végre a legjobb tudása szerint. Ezen részfeladatok felelősségteljes végrehajtása aztán a csapattevékenységben összegződik, biztosítva ezáltal a védekezés hatásosságát és egységes arculatát. A védekezési rendszer meghatározza a játékosok feladatkörét és elfoglalt pozícióját, biztosítja azok megfelelő elosztását, ily módon lehetővé teszi a csapat erejének gazdaságos felosztását és maximális kihasználását. A változatos támadásszervezés ellensúlyozására többféle védekezési rendszer fejlődött ki, melyek között a különbséget alapvetően a gólszerzés megakadályozásának módja határozza meg. A védekezésben a folyamatos készenléti kényszer kizárja annak lehetőségét, hogy a csapat csupán egy védekezési rendszert legyen képes alkalmazni. Ugyanakkor az sem reális elvárás a csapattal szemben, hogy a játékosok valamennyi védekezési rendszert egyformán jól tudják kivitelezni. Ezért célszerű, ha a csapat egy – a képességei számára legmegfelelőbb – védekezési rendszert gyakorol be magas szinten, ugyanakkora védők ismerjék a többi rendszert is legalább annyira, hogy at szükség esetén képesek legyenek alkalmazni.

fotó: Cseh Péter

Emberfogásos védekezés

Az emberfogásos védekezés játékosorientált védekezési rendszer, melyben minden védőjátékos egy meghatározott támadót fedez, érte felel, és ezt egészen addig fenntartja, amíg a labda az ellenfél birtokában van. Így lényegében az egész csapatjáték hat támadó-védő páros lokális küzdelmére szűkül le, és annak sikere ezen párharcok kimenetelének függvénye. Ezzel megnő az egyén felelőssége és egy-egy elleni hatásos védekezésének jelentősége. Amennyiben ugyanis egy védő a támadójával szemben rendszeresen alulmarad és az folyamatosan gólt szerez, az egész védekezés elveszti hatékonyságát. Ezért célszerű figyelembe venni azokat a követelményeket, amelyeket minden védőnek egyénileg teljesítenie kell az emberfogásos védekezés sikere érdekében.

  • Az emberfogó védőjátékos mindig a kijelölt támadó és a kapu közé helyezkedjen, és a támadó dobókarjának árnyékolásával már a kezdeti stádiumban akadályozza meg akcióit.
  • A kijelölt ellenfelet állandóan tartsa szemmel, és a kaputól való távolsága szerint szorosan vagy lazán kövesse mozgásait.
  • Egyéni védekezés közben is vegye figyelembe a társak és a labda mozgását, és kölcsönösen működjön együtt védőtársaival, esetenként saját támadója őrzésének látszólagos feladásával.
  • Ellenfelének a gólveszélyes területen kívül tartásával vagy az oldalvonalak felé szorításával, illetve a labdaátvétel, átadás megakadályozásával igyekezzen támadóját kivonni a közvetlen játékból.
  • Amennyiben arra reális lehetőség adódik, a biztonság feladása nélkül tegyen kísérletet a labda megszerzésére.

Az emberfogásos védekezés egyik kritikus pontja az, hogy nagyon jól kell alkalmazni ahhoz, hogy valóban megoldhatatlan feladat elé állítsa a cselekvési előnyben lévő támadókat. Annak érdekében, hogy minden védőjátékos egyformán képes legyen feladata megoldására, lényeges pont annak eldöntése, hogy ki kit fedezzen, és a siker egyik záloga lehet a védő-támadó párok helyes kialakítása.

Szoros emberfogás

A legagresszívabb, leghatásosabb, de egyúttal a legnehezebb módja az emberfogásos védekezésnek, és elsősorban kapuelőtér közvetlen közelében tartózkodó labdás támadó ellen célszerű az alkalmazása. Ebben az esetben a védő a támadóval szembefordulva közelről, érintőtávolságon belül kíséri és tartja állandó nyomás alatt ellenfelét, akadályozza minden megmozdulását, attól függetlenül, hogy labdával vagy labda nélkül mozog. Az állandó, gyors védekezési kényszer korlátozza a védő mozgásszabadságát és jelentősen nehezíti a játékosok összehangolt védekezését, különösen az elzárások különböző fajtáinak elkerülését. Ezért a szoros emberfogás sikeres alkalmazásához a védő anticipációja, gyors cselekvési készsége, taktikai érettsége és jó kondíciója feltétlenül szükséges.

Laza emberfogás

Passzívabb, kevésbé hatásos, de könnyebb végrehajtási módja az egyéni emberfogásos védekezésnek és elsősorban a gólveszélyes területen kívül tartózkodó, közvetlen gólveszélyt nem jelentő támadó ellen célszerű az alkalmazása. Ebben az esetben a védő kicsit távolabbról, érintőtávolságon kívülről tartja folyamatosan állandó ellenőrzés alatt támadóját, alkalmat adva a támadónak a labda elfogására és megjátszására, az ellenfél hibáinak kihasználására épít. A további, de még biztonságos hatósugárban való helyezkedéssel a védő mintegy időt és teret enged magának arra, hogy ellenfele kezdeményezésére kellőképpen reagálni tudjon. Az elhelyezkedés előnye, hogy átadás esetén halászással vagy labdavesztés esetén annak elütésével a labdaszerzés lehetősége folyamatosan fennáll.

Emberfogás a gólveszélyes területen

A legkevésbé kockázatos, ésszerű és biztonságos módja az emberfogásos védekezésnek. Ez esetben a védők a gólveszélyes terület határán veszik át ellenfeleiket, ezáltal jelentősen akadályozzák az alapfelállást felvételét, gátolják a támadásépítést és csökkentik az átlövés lehetőségét. Amennyiben a védők fokozatosan veszik át támadóikat, ez a védekezési mód lehetőséget ad a kapuelőtér-vonalhoz helyezkedő labdás támadó kettős őrizetére addig, amíg az utolsó támadó is eléri a gólveszélyes terület határát. A pontdobáskor vagy egy meghatározott jelre, rajtütésszerűen alkalmazott emberfogás pedig hibátlan átvétel és jó helyezkedés esetén az ellenfél közelében zavart kelt, sőt esetenként a labda is megszerezhető.

Félpályás emberfogás

Kockázatosabb, de gazdaságos és célszerű módja az emberfogásos védekezésnek. Ez esetben a védők csak a középvonalig vonulnak vissza, miközben keresik és szemmel tartják őrizendő ellenfelüket, majd csak akkor veszik át őket, amikor a védekező csapat térfelére érkeznek. Ez a védekezési mód rendkívül jó egyéni védekezéssel és átlagon felüli mozgékonysággal rendelkező csapatok számára indokolt. Ugyanis, ha egy támadó elszakad a védőjétől, akkor annak a kapuig már gyakorlatilag szabad útja van, és tiszta gólhelyzetbe kerülhet. A félpályás emberfogás biztonságosabb változata az, amikor öt emberfogó játékos mögött a hatodik védő a gólveszélyes terület közepén helyezkedik el, és a védőtársaktól esetleg elszabadult támadó feltartózkodására összpontosítva csökkenti e védekezési forma kockázatát.

Egészpályás emberfogás

A legkockázatosabb és a legfárasztóbb, de gyakran nagyon hatásos módja az emberfogásos védekezésnek. Ez esetben a védők a labda elvesztését követően nem vonulnak vissza, hanem azonnal letámadják, majd folyamatosan zavarják az ellenfelet, és a kapuskidobás, valamint a gyors indítás akadályozásával, rendszerint szoros emberfogással a labda gyors visszaszerzésére törekszenek. Mivel ebben az esetben a terv szerinti támadó átvétele rendkívül körülményes és időveszteséggel jár, célszerű, ha minden védő a játékszituáció szerinti legközelebbi játékost fedezi le. Így ez a védekezési mód tulajdonképpen egy agresszívebb formája a gyors ellentámadás elleni védekezésnek, és sikeres alkalmazása esetén már közvetlenül a labda elvesztése után gyors gólszerzési lehetőséghez juthat a csapat még az ellenfél kapujának közelében.

Az emberfogásos védekezés alkalmazásának egyik esete, amikor a csapat alapképességekben és játéktudásban lényegesen jobb ellenfelénél és fölényét emberfogással érvényesítheti leginkább. Vagy ellenkezőleg, a mozgékony játékosokból álló, de veszélyes átlövőkkel nem rendelkező csapat emberfogásos védekezéssel próbál labdát szerezni, majd a felállt védelemmel szembeni átlövések helyett inkább gyors ellentámadással, közeli kapura lövéssel igyekszik gólt szerezni. Szintén hatásosan alkalmazható ez a védekezési rendszer labdaszerzésre, amennyiben a csapat ideiglenesen vagy tartósan számbeli előnyben védekezik az ellenféllel szemben, illetve vesztésre áll, és a hátralévő kevés idő miatt gyorsan kell gólt szereznie.

Ritka alkalmazása ellenére az emberfogásos védekezésnek számos előnye és rendkívül értékes tulajdonsága van. Ez a legtámadóbb szellemű védekezési rendszer, ami a játékosok számára reálissá teszi a labdaszerzést, kizárja az átlövés lehetőségét, nehezíti az ellenfél labdatartását, és már a kezdeti stádiumban zavarja a támadásszervezést. Az állandó nyomás a támadók számára kényelmetlen, a védőtől való elszakadás fokozott mozgásmennyiséget, így nagyobb energiabefektetést követel tőlük, és a tervszerű fizikális, valamint mentális fárasztás növeli hibaszázalékukat. Meglehet az emberfogásos védekezésnek szám szerint kevesebb hátránya van, következményei súlyosabbak és közvetlenül hat a csapat pillanatnyi eredményességére, így jobban érezhető. Ez a védekezési rendszer csak akkor alkalmazható megnyugtatóan, ha a csapat valamennyi tagja megfelelő jártassággal rendelkezik a végrehajtás elméleti és gyakorlati ismereteiben, valamint kiváló kondícióval és csapatmunkával rendelkezik.

Az emberfogásos védekezés szerepe, fontossága és más védekezési rendszerekkel való összefüggése meghatározó jellegű napjaink kézilabdázásában. Területvédekezésnél ugyanis a zónázó játékosok tevékenysége saját védőterületükön belül leszűkíthető egy laza, személytelen emberfogásra, a vegyes védekezésnél pedig a szoros emberfogás az egyik eleme.

fotó: Cseh Péter

Területvédekezés

A területvédekezés labdaorientált védekezési rendszer, amelyben minden játékos egy kijelölt védőterületet biztosít, annak védéséért felel mindig azzal a támadóval szemben, aki éppen zónájában tartózkodik, vagy oda belép. Ezen zónarészek azonban nem tekinthetők változatlan nagyságúnak és alakúnak, annak kiterjedése és határai a támadójáték alakulásának megfelelően módosulnak. Általánosságnak tekinthető, hogy a széleken a zónák alakja szélességben nyújtottabb, mert a külső védők döntően szélességben mozognak, míg a belső zónák az itt védekező játékosok gyakori kilépései miatt mélységben kiterjedtebbek. A hatásos működés szempontjából ugyancsak fontos a zónahatárok megfelelő átfedése, ezért a védők a saját zónarészük biztosítása mellett a szomszédos védőterület egy részét is tartsák szemmel.

Megfelelő működés esetén a területvédekezés meglehetősen ésszerű, gazdaságos védekezési mód, ami jól használja ki a játéktér adottságait. E védekezési rendszer alkalmazásával az egy-egy támadóval szembeni védőfeladatok feloszthatók a csapattársak között, a közvetlen védőtevékenység leszűkíthető a támadás súlypontjára, és lehetővé válik, hogy egy-egy veszélyes ellenféllel szemben egyszerre két játékos védekezzen.

Vegyes védekezés

A vegyes védekezés egyesíti magában az emberfogásos és a területvédekezés előnyeit, legfőbb értékeit, ezáltal a legmagasabb szintű támadójáték ellensúlyozására is képes. A két védekezési rendszer ésszerű kombinálása lehetővé teszi, hogy a biztonságos alapul szolgáló területvédekezés mellett az ellenfél legveszélyesebb játékosai is kikapcsolhatók legyenek egy védekezési rendszeren belül.

  • Így vegyes védekezésnél a védők többsége a fő védelmi vonalban elhelyezkedve zónázik, egyes védők pedig előttük vagy mögöttük mozogva embert fognak.
  • A védőfeladatok ilyen mértékű megosztásával mindkét feladatkörben az arra legalkalmasabb játékosok szerepeltethetők.
  • Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az egyes játékosoknak – specializált védőfeladatuknak megfelelően – tisztában kell lenniük az emberfogás szempontjaival, illetve a területvédekezés működési mechanizmusával.
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
YouTube
Twitter
Instagram